Itt látható az elsö festményem. Az ihlet egy erdei séta közben fogalmazódott meg bennem. Miközben a fák közöt bandukoltam, figyelmes lettem a lágy susogásra, mintha a mellettem sorakozó növények csak rólam suttogtak volna. Megálltam és becsuktam a szemem. Vajon miröl beszélhetnek? Sorban jöttek a gondolataim, szomjasak, nehéz teher számukra a sok levél mely lehúzza az ágaikat esetleg valami misztikusabb titokról van szó. Természetesen tudtam, a szél játszik a lombokkal,de ha beszélni tudnának volna mit mondaniuk. Mennyi fióka nött nagyra a lombok rejtekében, a szarvasok harca az erdő titkai.
A fák suhogásához hozzá tartozik a madarak éneke.
kommunikálnak. Személyes kedvencem a fekete
rigó vegyes csodálatos éneke. Fantasztikus összhanban
tudnak együttműködni a szél, a fák és a madarak.
Ha közelebb mész hallhatod a rovarok zümmögését amely
szintén csatlakozik az erdei hangok összességéhez.
Az emberek kikapcsolódását segítve, hogy a testük és lelkük
kicsit relaxáljon. Persze ehhez az állapothoz nyugalom
szükséges.A mai világban pedig vannak személyek akik már
elfelejtették, hogyan is kell kicsit megállni, nagy levegöt venni és a környezetre figyelni. Mikor lenézel egy körömvirágra és látod a szorgos méh milyen precizitással dolgozik és a virágpor csak ugy ráragad a lábacskáira. Vagy
a káposztalepkepár spirál táncát a repce felett, romantikus és
lágy manőverekkel. Ha haladsz tovább, a lábad elött elhaladó
hangya katonák gyüjtögetnek és nem tévednek el.
A nyírfák,bükkfák és a társaik menedéket nyújtanak bárki számára. Csak figyalnünk kell és hallgatnunk őket.